Ez most csak egy példa lesz arra, hogy én miért éreztem magam ultrapocsékul azon a másfél héten, amikor a PIC-re kellett járni.
Hogy milyen érzés az, hogy életemben először tej jön belőlem, és nem gyerek szívja ki, hanem valami félhülye védőnőnek álcázott vadbarom cuccog rajta egy kézi fejővel, miután már az első belövelléstől kőkeményre nőtt, na azt most nem ecsetelem. (mert miközben ott ülök az ágyon, a védőnő feltétlenül mindkét mellemet látni akarta a művelethez, közben a szobatársam pasija+nagybátyja és annak felesége, valamit a vizitelő orvos ezt nézi... hát a megalázásnak vannak fokozatai)
Szóval felviszem a PIC-re kijelölt látogatási időben a tejemet, akkor lecsesznek, hogy ezt így nem lehet, mert pasztörizálni kell, vigyem át egy egészen más épületbe, majd hozzam vissza, de oda csak du 14h00-ig lehet menni, viszont a tej meg legyen itt etetési idő előtt fél órával. Na kérdem, miért kell pasztörizálni, amikor itt vagyok, és frissen fejem a saját tejemet, steril fejővel, az ő steril üvegükbe. Másnap a főorvos asszony - amikor a mellének szegeztem a kérdést, hogy miért kell a tejemből kiszedni pasztorizálással a lényeget - rákérdez, hogy akkor ezekszerint Ön még itt van a kórházban? Hát igen mondom, de közben azt gondolom, hogy bassz, nem látod, hogy köntösben, hálóingben vagyok? Kicsit elvonul prézsmitál a többiekkel, és visszajön, kisüti, hogy akkor hozhatom a friss tejet félórával etetés előtt reggel 8 és este 8 között. Fű, hősnek érzem magamat, hogy ezt elértem... azt nem tudom, a többi anyuka miért nem, de nem az én ügyem.
Innentől azért komoly program volt, mert fejnem kellett, előtte sterilizálni, de a gyereket is látogatni... szóval el voltam rendesen foglalva, pihenni nemigen tudtam (3 nappal a szülés után), ha tudtam volna, akkor jöttek a látogatók.
Másnap megyek látogatásra. Új nővérgárda, már tudtam, hogy ez gáz lesz ám így. Az egyik bentfekvő anya valamit kérdez a tejjel kapcsolatban. Erre jön a nővérke, hogy dehát pasztörizálni kell, mert ő így nem adja oda. Na de mondom (mert nyilván egyből bele kell szólnom) a főorvos asszony azt mondta... de neki meg nem szóltak... akkor mondom hívja fel. És akkor jön egy fiatalabb orvoska, és odaszól a nővérkének, hogy ugyan hagyd már, a főorvos asszony csak azért találta ezt ki, hogy az anyukáknak legyen mivel elfoglalni magukat, úgysem adjuk oda, ez csak valami hülye pszichológia. Fú, teljesen elöntötte az agyamat a vér, és egbyől megkérdeztem, hogy ezekszerint a gyerekem meg sem kapja az anyatejet, amit hurcibálok neki? Tudják ők, hogy a WHO mit ajánl? stb stb? Mondták, hogy megkapja - de addigra már nem hittem nekik, elkeseredve, és teljesen magam alatt zokogtam végig a következő órát (csak annyit, mert utána sterilizálni kellett, majd fejni, majd vinni a tejet, hátha megkapja).
De volt, aki azt mondta, hogyne vigyek olyan sokat (30 ml), mert úgyis csak 5 ml-t eszik meg a babocs, és a többivel nem tudnak mit kezdeni. Hát mondom, azért én cska hozom, ami van, hátha egyszer csak többet enne, vagy maradjon éjszakára. "Csak nem gondolja az anyuka, hogy éjszaka is tejet kap?" Hát mondom miért nem? "mert nem friss" akkor hozok frisset "jajj, neeee, az anyuka csak pihenjen éjszaka, ne keljen fel" dehát fejnem fel kell kelni, ígyis-úgyis, csak így én öntöm ki deciszám a tejet... "nem, nem anyuka csak aludjon éjszaka, lesz elég dolga, ha majd hazajut a babocs"
Egy szó: agyfasz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése