Egyik nap ez volt a legfőbb kérdés itt a BBC-n. Hogy úgy érzem-e, hogy amit befizetek az államnak, pl TB-t, azt elköltöm-e aztán. Vagy kihasználom-e a segélyeket, szóval az addig befizetett adómat másokra költöm, vagy esetleg én is részesülök belőle (vagy másokéból).
Persze, hogy csak az emberek 20% érzi, hogy igen. Aki nem beteges, és nem munkanélküli hosszú távon, az ezt nem érezheti. Nem is értettem a kérdésfeltevést. Szerintem rendben van így, ahogy van. (Persze semmi nincs rendben, akkor lesz rendben, ha azok, akik azt állítják magukról, hogy azért kapnak állami pénzen autót, és lakástámogatást, mert értümk dolgoznak, majd nem lopnak annyit. Illetve nem lopnak. De most csak az elvről) Szóval maga a rendszer szerintem nem rossz. Hogy ha bármi bajom van, nem kell azon izgulnom, hogy állja-e a biztosítóm, hanem tudom, hogy bármikor elmehetek orvoshoz, vagy a kórházba. Az ellátás minpségét most megint kihagyom. De az ingyenes ellátás, és az ingyenes oktatás nekem alapnak tűnik. A segélyek már más tészta...
Milyen jó életem van nekem, ogy megvan mindenem, semmiért nem kell nagyon küzdeni, illetve nem akartam sosem olyat, amiért kéne nagyon. Van tervem, van álmom, szépen haladunk afelé, vannak bökkenők, volt majdnem egy éve egy Nagy Világmegállás, vannak fűjások, bánatok, rosszullétek, örömök. De irigylem magamat... ahhoz képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése