2011. augusztus 30., kedd

Csapolás

Az köztudott, és nem is akarom csépelni, hogy itt, Birkaföldén a csapok másként vannak, mint otthol. Külön van a melegvíz és a hideg víz csapja. Szerintem nem olyan nagy gond ez, mert a mosdót meg lehet tölteni így langyos vízzel, tán még gazdaságosabb is, mintha fogmosás alatt végig folyatnád a vizet. Szóval a fürdőszobában már megszoktam. Na de a konyha.... az egészen más. Most itt nekem olyanom van, hogy egytálas mosogató, külön hideg, külön meleg csappal. Namost ha bedugom, megtöltöm, és beleteszem a mosószert, nem tudok öblögetni. Ha nem töltöm meg, hanem folyóvízben, akkor meg leég a kezem. Szóval ez most még nekem is megszoknivalót kíván. 

(no most ide képet töltöttem volna fel, de itt valahogy nem lehet....)

2011. augusztus 29., hétfő

annyi van ám

Annyi minden van, nem is tudom hol kezdjem, tán a végén kéne. Mert most megint itten vagyunk Birkaföldén, de most csak egy kicsinykét, az íze végett. Előtte egy halom esemény, szép lassan majd megírogatom, ahogy lesz időm. Viszont voltunk Cseszneken, megnézni az István a királyt. Án voltam az az idegesítő alak (no nem egyedül, találtam hozzá társat), aki azzal, hogy végig üvöltvedalolta az egészet, idegesítette a többieket. A helyükben szóltam volna, hogy ugyen menjek már máshova, mert ők a Kalapács előadására jöttek, nem a miénkre, de nem tették. Az elején még volt némi csssss-ezés, de aztán az is elmaradt.
Az előadás maga jó erős közepes volt, semmi extra, tavaly zsírugyanezt nyomták koreográfiában, de most István kicsit jobb volt. De nem is ez benne a lényeg, hanem a hangulat. A kőbányában van az előadás, szénabálán ülünk, jobbra hátranézve ott áll kivilágítva a vár. Az előadás végén Himnusz - na akkor kell hátranézni, megnézni hol vagy, mekkora vagy, mennyien vannak. Utána meg tűzijáték, pont a fejed fölött, olyan, mintha rádhullna... megint egészen másmekkora vagy.

Menj, nézd meg magad is jövőre. Aug 19. Csezsneki nyár.

2011. augusztus 19., péntek

Photo Friday: Curvature


2011 Minack Theatre


mégis mikor?

A héten két jóbarát is azzal jött nekem, hogy el akarja hagyni a párt, akivel most még minden este egy ágyban alszik. Így merült fel, hogy mégis mikor kell elhagyni valakit? Amikor már annyira tűrhetetlen, hogy szinte hányni kell tőle? Vagy saját integritásunkat megőrizve már akkor, amikor először-másodszor felmerül ez a kérdés? Nem olyan nehéz kérdés ez egészen addig, amíg más kapcsolatáról van szó, mert ott mindenki mocskosul okos, csak a saját nem szok menni. És ebben a korban meg már gyerek si van. Egyre nehezebb, egyre több a megalkuvás, egyre kevésbé érvényesítjük magunkat. Miért? Egyikbarát úgy fogalmazott, hogy érzi, ahogy eltűnik ebben a mocsárban, amiben él, eltűnik a személyisége, és az akarata. És még az is lehet, hogy ott marad, mert a gyerek.

No mi most szabadságra megyünk a havasokba, jó utat nekem.

2011. augusztus 18., csütörtök

ujjujjujjujj

1. tegnap megtalálták a blogot "csokis pénisz" keresőszavakkal. Megnéztem, a google motorja nem ad ki engem az első 4 oldalon. Oszt el is kezdtem ezen röhögni, hogy az első nem az, hogy kifirnyákolom mikor is írtam én ilyet le, hanem az, hogy beírom a gugliba.

2. az ilyen estéket szeretem, ahol a végén - mivel úgyis engem tesznek ki utoljára  onnan, és nem azért, mert olyan részeg vagyok, hanem mert egy halom megbeszélni valóm van mindenkivel -  a pincér, aki ismerősként üdvözöl és az ügyvezető, aki szintén meghív egy kis itókára, én meg visszahívom őket, odaülnek, és beszélgetünk. Nem mondom, hogy könnyű lesz ma rétesnyújtani ilyen fejjel, de annyira megérte.

2011. augusztus 16., kedd

Photo Friday: Gold

2011 Márriapócs
(Hungary)



Jumpstyle, shuffle és mégvalami

Ezért jó a nagy család, még ennyi idősen is képben kell maradnom... Nekem ezek újak voltak, tán azért, mert ezt a fajta zenét nem annyira.
A tánc egyébként tetszik, ötletes, és egyesek kreatívak is.

A shuffle az, amikor olyan mintha a föld fölött csúszkálnának, szerintem zseniális, a jumpstyle meg az, ami úgy néz ki, mintha néptáncmotívumokat ötvöznének csótánytaposással, elképesztőek.

Meglehet, hogy ezt mindenkinek kéne tudni élből, de most azoknak, akik nem tudták, hogy örüljenek. Jaa, és van még egy stílus, de elfelejtettem.

Mátrai kérdészuhé

Mártában voltunk a hétvégén, már el is felejtettem milyen szép - egy 10 km-es túrát tettünk a Mátrabérc útvonalon, de nem a legismertebb részen, hanem ott a Csór-réti víztározó felé. Újra és újra meglepett az előbukkanó látvány.

a kép innen: Országalbum


És ahogy az lenni szokott, ilyenkor esténként a fáradt lábak lógatása mellett elfogy egypár sör és a panyolai pálinka (ez most szilva volt) és jönnek a mélyfilozófiai izgalmas kérdések. Én ezt a részt szeretem a legjobban, ezért hát álljon itt egynehány, megválaszolást várva.
- A római katolikusok (köztük én és családom, kivéve DoktorB) hisznek a test feltámadásában. Márhogy mint így konkrétan, hogy eljön az utolsó nap, és a testem feltámad. Hát azért itt vannak neccek, az én első kérdésem az volt, hogy hova fér majd el ennyi ember. No meg, hogy mi szükségünk van a testünkre. Miért gondolják azt, hogy az kell. És akkor ebből következik a következő, a Nagy Kérdés
- hogy mi történik amikor meghalunk. Mi lesz a lelkünkkel.
- hogy azért vagyunk-e itt, hogy valamit fejlődjünk, és akkor ha jók vagyunk (milyen mérce szerint?) akkor valahova eljutunk, és ez volt az értelme? Vagy újból tudunk születni? És ha akkor éljutunk a végére, ott mi vár? 
- hogy miért van így elosztva a pénz? Miért akarnak egyesek ebből minél többet felharácsolni? (köztük mi is, hiszen házat szeretnénk) Mi lenne, ha nem lenne? Mi történne, ha az Odafönti megnyomná a nagy Reset gombot, és újra kéne mindent bootolni? Hova fejlődnénk?
- hogy a spanyol inkvizíció alatt valójában hány embert égettek meg? Kiderült, hogy nem is annyit, mint amennyit mondtak. Csakhogy a vallás és a politika nagybömbben él egymással.
-hogy miért kellett megélnünk a Nagy Világmegállást télen? 

És még sokmennyi más. Vannak elméleteim, de azokat máskor.


2011. augusztus 12., péntek

Testvérek

Van két közeli barátom, akik mellesleg testvérek. Olyan más a szűrő, hogy hihetetlen. Nem is másképp látnak, hanem mást látnak. Érdemes elgondolkoznom, hogy mennyire fontos lenne meglátnunk azt, hogy mindenki csak a saját világában főszereplő.

2011. augusztus 11., csütörtök

Az Ellátó Kert

Már 6 éve is annak, hogy utoljára voltam igazi romkocsmának. Hű, ez mekkora hazugság, mert a legutóbbi foci EB egy részét a Kertemben néztem. Hát ezen lépjünk akkor túl, és maradjunk abban, hogy már annyira öreg vagyok, hogy 6 év is eltelt azóta, hogy olyan helyeken jártam, mint a Szimplakert, Kuplung, és a többi, ami eszembe sem jut. Még több idő eltelt azóta, hogy olyan helyeken jártam, mint a Holdudvar (a legeslegeredetebbi helyén, alig emberekkel) vagy a Gozsdu udvar (amikor még nem puccosították meg).
Az Ellátó Kertben tegnap voltam először, azt kell mondjam, hogy hozta a formát, elvárásoknak megfelelően. Kellemes méret, szakadt asztalok, a sör jó, csapolva lehet kapni 4 félét, akik rozét ittak, azok is meg voltak elégedve, mert tolták rendesen. Van ping-pong, csocsó, meg volt valami zene is, amit nem hallgattam meg, lévén cimbikkel cimboráltam, ittam.
Ami hiányzott nekem az a sima sültkrumpli, vagy a zsíroskenyér, mert itt spanyol kaják voltak. Azokat én nem szeretem, de a többieknek az is bejött, szóval nyilván jók. Meglehet, hogy túlságosan a Pántlika felhozatalát szoktam meg, héjában sült krumplival, mézes-mustáros öntetes salátával, DoktorB-nek hamburgerekkel, ja, meg hummusszal.
Mérő még a pálinka felhozatal, abból kettő volt, ami szóba jöhet (mert ugye 1. mézeset nem iszunk, 2. ágyasat nem iszunk, mert... ezt máskor), az alma pálinka jó volt.
Felszolgálás nincs, odabattyogsz a pulthoz, megrendeled, meghallgatod a "jópofa" nyáron pincért játszó bölcsész beszólását, kifizeted, oszt visszasasszézol a helyedre. Ez este 8-ig frankó, de utána mér kényelmetlen, mert sokan vannak, nyomakodni kell, székek közötti labirintusban kitalálni, merre menjél.
Csak az emberek.... tehát az nekem már nem fér be, hogy amikor leülök egy székre (iskolapadhoz való kb, de nem gond ez), le kell vakarnom 3 rágót, és az asztalon is volt kettő odaszáradva. Hát ezt miért? Még a firkákat is megértem, de ezt....

Összességében a helynek 5 pontból 4-et adnék, vagy 4-es alát. Visszamegyek, ha muszáj, de nem lesz a kedvenc helyem. Szeretem a felszolgálást.

Dilemma és az Első

Ó, ma van a napja, hogy megvan a legelső kommentem. Bár alapvetően magamnak írom ezt itt, nincs bennem sem írói véna sem hiúság, nagyon jól esett, köszönöm.

No, viszont ugye van egy dilemmám, még mindig az Ethnofil miatt. Megrendelném a CD-t, mert jó a zenéjük, és szívesen mutatnám nekik, hogy támogatom őket, még így ismeretlenül is. Viszont megrendeli egy barátom is, így le is tudom másolni. Nem a 800 forint az, ami miatt, hanem a macera. Előre tudom, hogy a postás nem dobja be, el kell menni érte. Biztos, hogy nem abban a három napban érkezne, amikor a jövő héten itthon vagyunk, hanem mondjuk akkor, amikor uszkve két hétig nem, szóval értesítenek, és újra értesítenek, majd mivel nem megyek érte, visszaküldik, kezdhetem előröl. Lusta vagyok, az is benne van.
Tán meghallgatom majd, és ha, akkor.

2011. augusztus 10., szerda

Berettyó

Olyannyira tipikusan jellemző, hogy már említeni sem méltó. Abban a pillanatban, amikor azt hiszem, akkor jönnek, és hatalmasat odabasznak, hogy nehogy már. De az olyan gyomros jön, ami összegörnyeszt annyira, hogy már levegő után sem jut eszembe kapkodni, minek.
Fuldoklom már ebben, legszívesebben nekimennék a Berettyónak...de legalábbis a a képből, amit életnek nevezhetünk kilépnék.

2011. augusztus 9., kedd

Ethnofil

Panyolára szerintem 2 oknál fogva kellett lemennünk. Az egyik egyértelmű, a pálinka. A másik az Ethnofil zenekar. Sajnos későn hallottuk meg, mennyire jók, de az utolsó pár számot végtelenül élveztük. A srácok fiatalok végtelenül, éppen átléphették a húsz évet, de úgy tűnik ez pont elég volt ahhoz, hogy elképesztő tehetségüket az arcunkba csapják. Az összes csávó végtelenül helyes, látszik az őszinte lelkesedés aziránt, amit csinálnak, ám egyúttal alázattal fordulnak mind a zene, mind a közönség felé, nem öncélú villongás, amit adnak.
Aznap este még fellépet Panyolán a Kerekes Band, ők sszintén tehetségesek, de azon felül, hogy a fő emberük csicsarészegen (vagy bemindenezve) adta elő magát, még őrülten sztárolta is magát. Kedvem lett volna odamenni, hogy mégis kiapöcs vagy te.

No de ezt hallgassátok meg: (koncertfelvétel, 9 perc, de nagyonfasza)


savas - lúgos, egészséges

Szóval ez most divatos, amikor én gyerek voltam, erről szó sem volt. Azt mondják, ha reggel megiszom éhgyomorra egy pohár citromlevet, az már lúgosít, ami azért fura, mert ugye a citrom savanyú. Ha görnyedten ülsz, az is savasít, mert a levegő nem tudd teljesen kicserélődni, és a bent maradó egyre fáradó levegő nem engedi a normális és szükséges mértékű oxigéncserét, a vér nem jut elég friss oxigénhez, ezért állandóan savasodik elfelé.
Eddig egészséges volt a margarin, most már utáljuk. Divat nem húst enni, de amikor krónikus, háromnegyed éve tartó torokgyulladással mentem orvoshoz, közölte velem, hogy muszáj húst ennem, mert bár a vérképem tökéletes, vasam is megvan annyi, amennyi kell, mégis hiányzik valami, amit csak húsból nyerhetek ki. Leerőltettem egy kevés csirkemellet, és láss csodát, el is múlt.
Szóval az egészség szerintem olyan mértékig relatív, hogy csak. Hogy kinek mi jó, mi esik jól, és hogyan hozza ki a maximumot magából, és hogy akarja-e főleg. Fontosnak tartom az egészséget, de azt is, hogy élvezzem az ételeket, az étkezést, és ne rontsa el a lelkiismeretfurdalás miatti öklendezés.

2011. augusztus 8., hétfő

Hétvége Hejj - Panyola feszt

Ha még nem jártál Panyolán, szerintem menj el - de csak akkor, ha van program, vagy ha haverokkal mész. Vásárosnamény mellett van kicsivel, kell kompozni is egy rövidet. Van pálinkafőző, ahol ha elég mosolygós vagy, adnak a titkos, publikum számára még nem nyilvános esszenciákból egy nyalatot (az télleg pont annyi volt), de lehet kenuzni, meg biciklizni, szilvát, ringlót almát csenni (no nem ipari mennyiségben, csak hogy mindenkinek jusson egy).
Most fesztivál volt, pálinkafesztivál. Elképesztőjó kaják vannak, még úgyis, hogy nem eszem húst sokat, és jó italok. Mármint a pálinka jó volt, a sört természetesen vizezték, az üvegest meg nem hűtötték eléggé. Nade nem is a pálinkafőtőben készültek, hanem a házi. Vettünk is hat literrel. Futok is üvegbe töltögetni.

Photo Friday: Spot

Jordan/Jordánia  Petra 2004

2011. augusztus 4., csütörtök

Pályinka

Eltöltöttem 3 napot a Balatonon, régi barátok és ismerősök, ritkán látott rokonok kifaggatásával töltöttem az időm legnagyobb részét. Fura, hogy most mindenkinek valahogy válságba került a kapcsolata, csak az enyém jó.  Vagyis legalább nem tudok most min nyígni. Volt más is, családi feszültségek és más nyalánkásgok, no de még frissiben vagyok, szóval majd...

Nadeviszont holnap megyünk pálinkát dönteni magunkba 3 napig. Jeejjj.
"Pálinka szerelmem légy az enyéééééém"