Ismét New Scientist. Pár számmal ezelőtt olvastam, hogy az agyunk pár minimanómásodperccel hamarabb eldönti, hogy mit fogunk tenni, mint mi azt gondoljuk. Magyarán, ha eldöntöm, hogy felelmelem a kezem, az azért van, mert az agyam már eldöntötte, hogy fel fogom emelni a kezem, csak olyan jeleket küld az agyam másik részének, hogy én azt higyjem, hogy én döntöttem el. Na. Ezzeel azt mondják, hogy igazából csak robotok vagyunk, szabad akarat nélkül, hiszen az agyunk dönt helyettünk. Na. Tehát amikor eldöntöm, hogy mit fogunk enni holnap, az nem szabad akarat? Amikor úgy döntöttem, hogy egy emberrel élme le az életemet, az nem szabad akarat volt?
És akkor jött a másik cikk a múlt heti számban: az emberek a szabad akarat gondolata nélkül agresszív, akaratos, szociopaták lesznek. Ezt több kísérleten keresztül bemutatták, hogy ha valaki olyat olvas, ami a szabad akarat létezését kérdőjelezi meg, utána könnyebben csal, lop, hazudik. Szóval ha azt hisszük, szabadon akarunk, akkor jobb, altruistább emberek vagyunk.
Szóval az agyunk azért hiteti el velünk, hogy mi döntöttünk, mert attól mi jobb emberek leszünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése